Naptej és szúnyogriasztó

9 hónap önkéntesség a Deltában

6. bejegyzés. Menorca, utószezon...

2016. november 23. 20:13 - a.Maszat

...avagy három nap szúnyogok nélkül

Hát az úgy kezdődött, hogy egy októberi reggelen felkeltem, és mivel előző este láttam, hogy kedvenc fapados légitársaságunk készül valami nagy akcióra, eszembe jutott, hogy megnézem, hova lehetne Barcelonából repülni. Menorca 1,84 euró? Ott még úgysem voltunk... van kedvetek? Van hát! Fél óra múlva mindhármunknak megvolt a jegye. Szóval november 14-től 16-áig eltöltöttünk ezen a csodás kis szigeten 2 és fél napot, ami nem sok, de arra elég volt, hogy azt érezzük, ide még vissza kell menni. 

Szólj hozzá!

5. bejegyzés. Hogy vagyok?

2016. október 19. 20:24 - a.Maszat

Először is bocsi mindenkitől, aki bizonyos időközönként rápillant a blogra, és igen ritkán talál új bejegyzést, de nem sok időm van rá, illetve az utóbbi egy hónapban sokat utazgattunk különböző helyekre. A kirándulásokat csak pár mondatban foglalnám itt össze.

img_8653.JPG

Random kép kacsákról 

Szeptember 14-től 18-ig Palmán voltunk, Mallorcán. Nagyon hiányzott már egy igazi nyaralás. Végre újra láthattuk a tréningen megismert barátaink egy részét, és gyönyörű helyeket látogattunk meg a szigeten. Ádámnak és Piernek, a vendéglátóinknak köszönhetően minden tökéletes volt. :)

dsc08240.JPG

Mallorca

26-ától egy hétig Csabi volt itt, 3 napot töltöttünk Barcelonában, a többit pedig Riet Vellben. Csudi-csudi jó volt ez is! Még éppen sikerült azt az időpontot elcsípni, hogy tudtunk fürödni a strandon.

img_8336.JPG

2 hét se telt el, ismét Barcelonában találtam magam, ezúttal a többiekkel együtt mentünk, Riet Vellből. Ahogy egyre többet járok a városban, kezdem megismerni és még inkább megszeretni.

Na de vissza az önkéntességhez. Október 9-ére meghívást kaptunk az Estació Nàutica-tól egy évente megrendezett akcióra, amelynek célja a Punta de la Banya megtisztítása a hulladéktól. Tavaly szeptemberben tartották, de félidőben be kellett fejezzék, annyi szúnyog volt. Reménykedtünk, hogy idén megússzuk ép bőrrel. A rapitai kikötőben találkoztunk a többi önkéntessel (már ismerősek az arcok, az ilyen rendezvényekre kb. mindig ugyanazok az emberek jönnek a környékről), majd kis hajókkal vittek minket át a félszigetre. Kaptunk két zsákot fejenként és két órát, hogy összeszedjük a lehető legtöbb szemetet. Nem tudom pontosan, mennyi lett a végére, de több mázsányi jött össze. Ennyi idő alatt csak a töredékét tudtuk összeszedni a halászhálóknak, köteleknek, műanyagpalackoknak és minden elképzelhető jóságnak, amit partra sodort a tenger itt. Amúgy jól éreztük magunkat, tudtuk volna egész nap folytatni. Miután a nagy hajó összeszedett bennünket meg a hulladékot a partról, visszavittek minket a kikötőbe, ahol megtöltöttünk egy konténert a „zsákmánnyal”. Ezután egy kis pica-pica következett (ingyenkaja, ingyensör), majd fáradtan, de elégedetten hazamentünk. Jó érzés tenni valamit a minket körülvevő vidékért, ilyenkor érezzük legjobban, hogy van értelme az önkéntességnek.

Az elkövetkező hónap különleges lesz, mert a főnök szabadságra ment, úgyhogy „miénk” a birtok. Mondanom se kell, nagyon élvezzük a helyzetet. Magunk oszthatjuk be a munkaidőnket, és használhatjuk a kocsit, amit nekem kell vezetnem, mert csak nekem van jogsim. Azt hiszem az elmúlt egy hétben már többet vezettem, mint a jogosítvány megszerzése óta Magyarországon összesen. Kezdek belejönni.

Szólj hozzá!

4. bejegyzés. Flamingógyűrűzés

2016. szeptember 08. 13:37 - a.Maszat

A Parc Natural emberei minden évben megrendezik a flamingófiókák gyűrűzését. Ez a kivételes esemény idén augusztus 28-ára esett, és Riet Vellből ötünknek volt lehetősége menni. A 200 résztvevőnek több mint a felét a szponzor bank alkalmazottai tették ki, úgyhogy nagy harc ment a helyekért. Vannak, akik évek óta várják, hogy bekerülhessenek a csapatba, és segíthessék a szakemberek munkáját.

20160827_193019.jpg

Eligazítás

27-én, szombaton este a Sant Carles de la Ràpita-i sportcsarnokban tartották az eligazítást. Megkaptuk a pólóinkat, amelyeknek a színe határozta meg, melyik brigádba tartozunk. A póló mellé járt egy névtábla a beosztással (az enyém portador – azaz olyan önkéntes, aki kézben tartja a madarat, amíg megmérik és meggyűrűzik) és egy tájékoztató füzet, katalán nyelven. Amúgy az egész eligazítás katalánul volt, de a főnököm nagyjából elmagyarázta, mi a lényeg. Mi, Riet Vellből mindannyian a kék csapatba kerültünk, kivéve Sarát, aki a feketébe, jegyzőkönyvezőként.

polo.jpg

28-án reggel 4 órakor találkoztunk ismét a sportcsarnokban. Némi aprósütemény után úgy éreztem, itt az ideje a félévente egyszer elfogyasztott csésze kávémnak, ez később jó döntésnek bizonyult (nem aludtam el állva).  Ezután elindultunk a munka helyszínére, a Delta déli részéből kinyúló földnyelvre.

mapa_szerk.jpg

Ha valaki Poble Nouban véletlenül fölébredt a kocsik zajára, igencsak csodálkozhatott, mit keres 40 autónyi ember vasárnap hajnali 5-kor a falujában.  Végigmentünk a Trabucadoron, majd Les Salines, a sólepárlók területén. Ez azért is izgalmas, mert oda tilos bemenni, és mindig is kíváncsi voltam rájuk. Végül a félsziget közepe körül szálltunk ki az autókból. Mindenki kapott egy kb. 2,5 méteres nádpálcát, majd brigádok szerint csöndben libasorba álltunk. Begyalogoltunk a vízbe, ami hol bokáig, hol térdig ért, és elfoglaltuk a helyünket. Ezután kb. egy órát álldogáltunk csöndben. Néztük a napfelkeltét, hallgattuk a madarakat. Ez idő alatt az összes csapatot a helyére irányították a szervezők. A kb. 200 ember végül egy kör alakzatot alkotott, amelynek az volt a lényege, hogy közrefogjuk a flamingókat és egy műanyag ponyvákból épített karámba tereljük őket. Miután kiadták az utasítást, hogy kezdődik, elkezdtük bezárni a kört. Minél közelebb kerültünk a flamingókhoz, annál idegesebbek lettek. A felnőtt egyedek elrepültek, de a fiatalok nem tudtak, így ők össze-vissza rohangáltak. Amelyik ki akart törni a körből, azt a pálca segítségével vissza kellett zavarni. Pár perc alatt sikerült a kb. 80 madarat (egy törött szárnyú felnőtt is odakeveredett) beterelni a kör alakú karámba. A legjobb rész csak ezután következett, a gyűrűzés!

Ez is csapatonként zajlott, így a kékeknél is volt egy ember, aki a flamingókat adogatta ki a karámból a portadoroknak (nekünk), mi aztán kézben tartottuk őket, amíg megmérték a lábukat, a szárnyukat, a csőrüket, fém-és műanyaggyűrűt raktak rájuk, és végül a súlyukat is megnézték. Méretükhöz képest elég erősek, az egyik folyamatosan szabadulni akart a kezemből, de egy idő után feladta és fejét leszegve megvárta, míg kiengedik. Egyébként nagyon puhák és általában türelmesek az ifjú flamingók.

Amelyiknél valamilyen rendellenességet észleltek, azokat megvizsgálták az állatorvosok, de komoly problémát nem találtak náluk, így a munka végeztével ők is visszamehettek a családjukhoz.

10 óra környékén végeztünk, ezután ebéd következett a Campingben, majd hazamentünk aludni.

Ui.: ha megszerzem a képeket, rakok még föl!

Szólj hozzá!

3. bejegyzés. Arrival training

2016. augusztus 05. 20:04 - a.Maszat

20160728_183838.jpg

 

Minden EVS önkéntesnek, aki hosszútávú projekten vesz részt, kötelező részt venni két tréningen. Az egyik nem sokkal az érkezés után van (esetemben 1 hónappal), a másik pedig nagyjából az idő felénél. A mi érkezési tréningünk Navarrában volt, Spanyolország északnyugati részén.

Riet Vellből ketten mentünk, július 27-én este Tarragonában aludtunk az ottani önkénteseknél. Hármójukkal kiegészülve folytattuk utunkat másnap hajnalban. Dél körül értünk Pamplonába, és mivel az 5 órai találkozóig még sok idő volt hátra, egy parkban töltöttük el az időt kártyázással és alvással. Pamplonába én első látásra beleszerettem, úgy éreztem magam, mintha otthon lennék. Az időjárás, a növényzet sokkal inkább hasonlított a közép-európaira, mint a Katalóniában megszokottra.

A többiekkel a buszpályaudvaron találkoztunk, ahol gyors bemutatkozás és létszámellenőrzés (négyen vagyunk magyarok!!!! – egy hónap után nagyon fel tudja villanyozni az embert, hogy élő kommunikáció során használhatja az anyanyelvét!) után a National Agency által bérelt busz elvitt minket Alsasuába, a szállásunkra.

A trénereink már az érkezés napjára is különböző játékokkal készültek, amik kicsit megmozgatták a társaságot, és segített, hogy megismerjük egymást. Ez persze még csak bemelegítés volt, az elkövetkező 5 nap az egyik legintenzívebb élmény volt, amit valaha átéltem. A programok mindegyike nagyon hasznos volt, volt ami az önismeretet, volt ami a csapatszellemet, volt ami az EVS és a hozzá szorosan kapcsolódó dolgok (helyi kultúra, kultúrsokk, biztosítás, Youthpass tanúsítvány) megismerését szolgálta. A trénereink, Ruth és Maria iszonyatosan felkészültek és jó fejek voltak. Még olyan száraz téma köré is, mint a biztosítás, tudtak egy játékot kitalálni. Mert nemcsak a gyerekeknek fontos, hogy élmény legyen a tanulás, hanem a felnőtteknek is. Az alig egy hét alatt ismeretlenekből jó barátok lettünk, ez a csapat és a trénerek közös érdeme.

A játékok mellett egy délután Pamplonát is meglátogattuk, ahol egy városnézés során megnézhettük, hol zajlik a híres fesztivál, a San Fermín, melynek leghíresebb mozzanata a minden reggel megrendezett bikafuttatás. A bikák elől szaladgálás mindössze pár percig tart az utcákon, és az arénában (Plaza del Toros) ér véget.

dsc08191.JPG

Pár métert mi is megtettünk a híres Szent Jakab-úton.

20160802_122557.jpg

Plaza del Toros

Számomra eléggé érthetetlen, mi motivál valakit arra, hogy bikák elől meneküljön önszántából egy szűk utcán, ahol csak egy újsággal védekezhet, de ennek megértéséhez valószínűleg oda kell születni.

 


20160802_123433.jpg

Pamplona másik érdekessége (számomra), hogy nagy számban baszkok lakják, így baszk zászlók és feliratok vannak mindenütt. A nyelvük nagyon különleges, eredete tisztázatlan, egy ideig (Franco diktatúrájában) be is volt tiltva a használata. A baszk emberek nagyon büszkék a kultúrájukra, és nagy részük nem támogatja a királyság intézményét.

Pamplona

Az utolsó előtti napon interkulturális estet tartottunk, ahol mindenki kapott nagyjából három percet, hogy röviden bemutassa országa kultúrájának egy szeletét. Sokan, sokféleképpen oldottuk meg a feladatot, mi, magyarok, a szlovák lánnyal kiegészülve (mivel ők is gyakorolják ezt a hagyományt) a húsvéti locsolkodást mutattuk be.

Az utolsó estén búcsúbuli gyanánt a csapat elzarándokolt Alsasua egyetlen szórakozóhelyére, hogy méltó befejezéssel zárjuk a tréninget. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy jövő ilyenkor együtt fogok bulizni 16 ország 21 képviselőjével egy baszkok által lakott faluban, spanyol zenére (amit amúgy nem szeretek, de ilyen jó társasággal még az is elviselhetőbb), biztos nem hiszem el. Ha valamiért, már ezért az egy hétért biztos, hogy érdemes EVS-re menni. És ez még csak a kezdet!

Miután hazaértünk, átgondoltuk a saját helyzetünket, és a tréning sokat segített abban, hogy a projektünkkel kapcsolatos problémáinkat megbeszéljük a főnökünkkel. A foglalkozások sokat segítettek abban, hogy tudatosabban folytathassuk önkéntességünket.

csoport.jpg

pozol.jpg

Szólj hozzá!

2. bejegyzés. Egy nap a szabadban

2016. július 14. 17:24 - a.Maszat

Szombaton és vasárnap dolgoznunk kell a látogatók nagy száma miatt, ezért a mi pihenőnapunk a hétfő és a kedd.

Az eheti kedden kocsiba ültünk mind a 6-an (Sira kutyával együtt 7-en) és Sara (a főnököm) elvitt minket a hegyekbe. Azt mondta, megnézzük a „természetes úszómedencéket”. Nagyjából egy óra volt az út, és miután leparkoltunk a fenyőerdő szélén, csak pár száz métert kellett sétálni úticélunkig. Az elénk táruló látvány elképesztően gyönyörű volt. A hegyekben kanyargó folyó az évezredek során jó mély medret vájt magának, ami helyenként kiszélesedik, és tényleg medencéket alkot. A víz kellemesen langyos, strandolához tökéletes, a mélysége változó. Sok helyütt olyan mély, hogy a sziklafalról ugrálnak bele az emberek. Nehezen leírható élmény több méteres sziklafalak között úszkálni és természetes kőcsúszdákon lecsúszni egyik medencéből a másikba, de azt elmondhatom, hogy az első gondolatom az volt, hogy ide muszáj még visszajönnünk a nyár folyamán…

Fürdőzés után ettünk egy jégkrémet Horta de San Joanban. Ez a falu arról nevezetes, hogy Pablo Picasso sok időt töltött itt, és itt kezdődött a kubista korszaka. A helyiek annyira büszkék rá, hogy még a kocsma falán is Picasso-kép lóg. :)

dsc08108_1.JPG

Horta de San Joan

20160712_184233.jpg

A hegyek lábánál gyakran találunk olajfaligeteket.20160712_184252.jpg

A termőréteg igen sekély.

Szólj hozzá!

1. bejegyzés. Welcome to Riet Vell!

2016. július 11. 16:21 - a.Maszat

Amikor márciusban beadtam a motivációs levelemet és az önéletrajzomat erre a projektre, még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok talá… szóval álmomban sem gondoltam volna, hogy 3 hónap múlva, 5 nappal a diplomaosztóm után már a repülőn fogok ülni, útban Barcelona felé. Ez a blog azért jött létre, hogy elmondhassam nektek, mit csinálok/fogok itt, Katalóniában csinálni az elkövetkező 9 hónapban (már csak 8 és fél).

Először is: hogy kerülök én ide? mi ez az egész? hol vagyok? dolgozom, vagy mi van?

Kezdem az elején. Amikor realizáltam, hogy most már valószínűleg rövid időn belül menthetetlenül erdőmérnökké válok, egy teljesen véletlenül szembejött internetes hirdetés késztetett arra, hogy utánanézzek ennek az EVS [ejtsd: Európai Önkéntes Szolgálat] nevű dolognak. Úgy véltem, mielőtt dolgozni kezdek, jól jönne némi külföldi tapasztalat. Nem feltétlenül szorosan a szakmához kapcsolódó (erdészeti EVS projektek amúgy se nagyon vannak) dolgokra gondoltam, inkább egy másfajta szemléletet, egy másik kultúrát, az adott ország lakóinak természethez való hozzáállását szerettem volna megismerni. Ezért jelentkeztem egy spanyolországi, természetvédelemmel és mezőgazdasággal kapcsolatos projektre, ahová elfogadták a jelentkezésem.

Az EVS az EU Erasmus+ programjának a része, és azt a célt szolgála, hogy 17-30 év közötti fiatalok külföldön végzett önkéntes munka keretében nemzetközi tapasztalatokat szerezzenek egy adott témában. A projektek témája rendkívül változatos, a fesztiválszervezéstől kezdve a fogyatékkal élők segítésén át a vízi mentésig számtalan dolog közül válogathat a vállalkozó kedvű fiatal. Bővebb információt az alábbi linken találsz: http://www.eplusifjusag.hu/hu/evs/volunteer. Az EVS-hez szükség van egy küldő szervezetre, én a Fiatalok a Vidékért Egyesülettel (FIVE) vettem fel a kapcsolatot, akik egy kiscsoportos tájékoztató során elláttak az induláshoz szükséges információkkal, majd a projektre való jelentkezéstől kezdve folyamatosan odafigyelnek ránk, önkéntesekre, segítenek elintézni az ügyeinket, így ha valami problémánk van, nem maradunk vele egyedül. A dolgok rendszeréről bővebben itt is olvashatsz:  http://fve.hu/evs.html

Egyelőre ennyit az elméleti oldalról, most azt fogom részletezni, fizikailag hogy kerültem ide.

Amikor leszálltam Barcelonában, először is megnyugodtam, hogy minden csomagom megvan, ezután megkerestem a Rodaliest. Ez a helyi vasút, ami elég sokszor a föld alatt megy, úgyhogy félig-meddig metró is. Itt a magyarok még viszonylag egy csomóban voltak, így tudtam tőlük segítséget kérni, merre induljak. 3 megállónyit kellett mennem a vasúti pályaudvarig, ami totálisan máshogy néz ki, mint mondjuk a Keleti pályaudvar. Leginkább egy repülőtérre hasonlít, rengeteg üzlet van, gyorséttermek, automatizált kapuk. És a vágányok a föld alatt vannak. Ami nagyon tetszett, hogy minden ki van írva angolul, így egy percig sem voltak kétségeim, mikor indul a vonatom, melyik vágányról, a jegyet is meg tudtam venni automatából gond nélkül. A vonatút kb. 2 órás volt, nem emlékszem pontosan, fél órás késéssel értem oda Ampostába, ahol a főnököm és a már egy hónapja itt állomásozó spanyol önkéntes/szakmai gyakon lévő lány vártak kocsival. Innét 20 perces út volt „hazáig”.

A helyet, ahol EVS időszakomat töltöm, Riet Vellnek hívják. Ez egy birtok (talán ez a legjobb szó rá) az Ebro folyó deltavidékén, Katalónia déli részén. A SEO/Birdlife szervezet tartja fenn, ez kb. a Spanyol Madártani Egyesület, ha mindenképpen le akarjuk fordítani magyar viszonyokra, de a www.seo.org címen lehet utánanézni, ha érdekel. Elég sok dologgal foglalkoznak, többek között ilyen létesítmények fenntartásával.

Riet Vell fő tevékenységi köre az ökoturizmus. Van egy látogatóközpont az országút mellett, a látogatók ezt a helyet látják meg először, amikor megérkeznek. Itt van a főnököm irodája és itt lehet különböző madaras/SEO-s cuccokat (póló, könyv, plakát, sapka, stb.) és helyben előállított élelmiszereket (rizs, tészta, lencse, csicseriborsó) vásárolni. Ezzel el is érkeztünk a birtok másik fő céljához, ami a rizstermesztés. Spanyolországról nem feltétlen ez jut kapásból az emberek eszébe, de itt a Deltában rengeteg a rizsföld, régen mindenki ebből élt. Mi vegyi anyagok és gépek használata nélkül állítunk elő biorizst. Erről is fogok írni még később.

A birtok egy rizsföldek által körülvett területen fekszik. Mit jelent ez? Szúnyogokat! Értsd úgy, hogy nagyon sok szúnyogot, és akkor finoman fogalmaztam. Itt a szúnyogriasztó olyan szinten alapkövetelmény, mint a fogkefe…vagy mint nekem a reggeli gyógyszerem...vagy nem tudom…szóval KELL! A másik fontos kellék a naptej, mivel elég hamar le lehet égni. A hőmérséklet egyébként, mióta itt vagyok, szerintem egyszer sem haladta meg az otthonit. 28-30 fok szokott lenni nappal, néha fölmegy 32-ig, de olyankor már nem megyünk ki a napra dolgozni. El is szoktam szégyellni magam, mikor panaszkodok a meleg miatt, aztán olvasom, hogy otthon meg 38 fokok vannak.

20160705_204234.jpg

A falu a teraszról nézve.

A legközelebbi települést Eucaliptus-nak hívják, mert régen eukaliptuszerdők voltak a helyén. Ez leginkább egy üdülőfalunak nevezhető, ide szoktunk néha bemenni vacsorázni vagy meginni egy sört. Biciklivel kevesebb, mint 5 perc az út. Van egy több km hosszú tengerpartja, ahol alig van ember, ezért nagyon kellemes hely. A víz hőmérséklete pedig a Körösével vetekszik. :)

20160630_195820.jpgEkkora a tömeg.

Szóval, a főúttól és a látogatóközponttól kb. 200 m-re vannak a raktárak, a rizsszárító placc és az önkéntesház, ahol lakunk. Kicsit távolabb van az obszervatórium, ami nem csillagvizsgáló, hanem tulajdonképpen egy nagy magasles, ahonnan kiváló rálátás nyílik a tóra, ahol rengeteg madarat figyelhetnek meg a látogatók. Van itt minden, flamingó, csérek, kócsagok, és rengeteg más faj. Sokszor szoktak természetfotósok is jönni, mert itt biztos jó témát találnak.dsc08095.JPG

Itt lakom látod, ez az a ház.


dsc08098.JPG

A konyha egy másik épületben van.

dsc08101.JPG

Itt nem kell télire bevinni a leandert!

Az önkéntesek dolga tulajdonképpen, hogy ezt az egész rendszert működtessék, mivel a főnökön kívül itt nincsenek fizetett alkalmazottak. Jelenleg 5 önkéntes van, 1 spanyol (akit már említettem), 2 francia (egy lány és egy fiú, ők csak 1 hónapig vannak itt), 1 portugál lány (ő szintén 9 hónapra jött) és 1 magyar (jómagam). A napi feladatokat (főzés, mosogatás, takarítás, locsolás stb.) beosztás szerint végezzük. Sok időt töltünk a látogatóközpontban is, ha valami benti munkát kell elvégezni. Az épület mögött van a zöldségeskert, itt termeljük meg magunknak a paradicsomot, erőspaprikát, padlizsánt, babot és földimogyorót, valamint van egy citromfa is, de azon még zöldek a gyümölcsök. Talán az itt végzett munka a legkellemetlenebb, mivel itt az átlagosnál is több a szúnyog, és nincs árnyék. Ha nem tűz túlságosan a nap, olyankor kimegyünk 1-2 órára a birtok rizsföldjére, gazolni a rizst. Nekem ez nagyon érdekes, mert ezelőtt kb. annyit tudtam a rizstermesztésről, hogy vízben zajlik. Most meg benne dolgozom. Az első negyedórában teljesen össze voltam zavarodva, mert az összes növényt egyformának láttam, aztán rájöttem, hogy könnyen el lehet őket különíteni. Egyrészt, a gazok levelei valamivel vékonyabbak a rizsénél, másrészt a rizs sorokba van ültetve és ha elkezdjük a gazolást, hamar láthatóvá válik benne a rendszer. A munka során mezítláb állunk a térd alatt érő vízben és a tövéig lenyúlva húzkodjuk ki a növényeket az iszapból. 1-2 órát el lehet vele lenni, de minden tiszteletem azoké, akik napi 8-10 órát ezt csinálják, mert az iszonyú megterhelő lehet. Ja, és megtudtam még egy dolgot a rizsről, ami számomra újdonság. a rizs CSÍP! Nem annyira mint a csalán, de akinek érzékeny a bőre, annak utána bepirosodhat. Én szerencsére csak közvetlenül a vízből való kiszállás után szoktam érezni némi égető érzést a lábamon, de ez hamar elmúlik.

A ház körül végzett munka és önmagunk fenntartása sajnos elég sok időt vesz igénybe a munkaidőből. Vannak napok, amelyeknek a nagy része eltelik azzal, hogy az önkéntesek olyan munkát végeznek, ami nem lenne, ha nem lennének önkéntesek, de ezek a munkálatok szükségesek. Az önkéntesház állapota miatt is sokat kell vele foglalkoznunk, például mi festjük le a falakat.

Nagy előnye ennek a helynek számomra a nyugalom. Éjszaka a placcról még a tejutat is látjuk, annyira sötét van és reggelente a madarak hangjára ébredünk, úgyhogy jó itt lenni. A főnököm, aki egyébként egy nagyon aranyos, energikus nő, minden új önkéntest azzal köszönt, hogy első este megmutatja neki a teleszkóppal a Szaturnuszt. Ez egy kedves szokás, amit ő vezetett be, amikor év elején idejött dolgozni.

Mára befejezem, de sok szó maradt még bennem, úgyhogy nemsoká folytatom.

Welcome to Riet Vell!

Szólj hozzá!